Annabelle Stephenson
Mario kontra Donkey Kong egy klasszikus játék, amely eredetileg 1981-ben jelent meg. Az évek során ez a páros számos kalandot élt át, de néhányan még mindig nosztalgikusan emlékeznek erre a klasszikus árkádjátékra. A Nintendo nagyon is tisztában van ezzel az érzéssel, ezért az évek során megjelentették a lelki utódokat, köztük a kritikailag elismert Game Boy verziót 1994-ben, valamint a Mario kontra Donkey Kong sorozatot. Most, majdnem egy évtizedes szünet után, a Mario kontra Donkey Kong visszatér, mint az eredeti Game Boy Advance verzió feljavított remake-je a Switch konzolra.
A játékban Mario kontra Donkey Kong a klasszikus hősünk, aki vállalkozóként egy játékgyárat nyit, ahol miniature modelljeit gyártják. Talán irigységből Donkey Kong úgy dönt, hogy ellopatja az összes játékot, ami arra indítja Máriót, hogy egy üldözésbe kezdjen, és visszaszerezze befektetését tucatnyi pályán keresztül. Bár a történet nem túl bonyolult, mégis élvezetes látni Márió és DK kissé más szerepét, mint a fő játékaikban.
A Mario kontra Donkey Kong hasonlóan az eredeti Donkey Kong játékhoz rövid platformpályákon halad, amelyek többsége csak néhány képernyőnyi széles vagy magas. A pályák legtöbbjének célja a mini Mario játék megmentése, és választhatóan három ajándék gyűjtése az út során. Hat alap pálya befejezése után egy Lemmings-stílusú Mini-Mario pályán vezetjük kicsi játékainkat. A Mini Mario-k próbálnak követni Márió után, de ugrálási képességük korlátozott, így okos taktikára van szükségük a T-O-Y betűkig való eljutáshoz, majd játékdobozukhoz. A játék során a Mini Mario-k dobozba jutott száma jelzi, hogy hány ütést mérhetsz Donkey Kongra a következő főellenfél harcban. Győzd le őt, és indulhatsz a következő világba, hogy újra kezdd az egészet.
A játékot új, jó, bár nem kiemelkedő grafika élteti. A Game Boy Advance-on eredeti Mario kontra Donkey Kong kétdimenziós előrenderelt modellekkel rendelkezett DK-Country stílusban, amely esztétikailag már nem állja meg a helyét. Ebben a verzióban helyette poligon modellek vannak használva. A pályák önmagukban kissé élettelenek, de Márió és ellenfelei simán animálódnak, és a játék összhatása kellemes és éles. Kellemesen meglepett az is, hogy mennyire élvezem a játék dzsesszezését, ami az eredeti Game Boy verzióban idegesítőbbnek emlékeztem.
A Mario kontra Donkey Kong általában a puzzle-platformerek közé sorolható, de kétség sem férhet ahhoz, hogy, ellentétben a többi játékkal ebben a műfajban, a platformozásra helyez hangsúlyt. Márió mozgása kissé eltér a többi platformjátéktól; hű az eredeti Donkey Kong játékokhoz, hidraulikus ugrás képessége kissé korlátozottabb, kevesebb hangsúlyt fektetve a fizikára és a lendületre. Mégis, Márió megtartja a sorozat több jellegzetes mozgását, mint például a kettős ugrás.
A Mario kontra Donkey Kong puzzle aspektusa nem túlságosan bonyolult, minden világ legtöbbször egy vagy két új mechanizmust vezet be, az újonnan hozzáadott Vidám Mini-Föld világbeli futókaoutoktól a Mario haladását és más tárgyakat befolyásoló virágokig. Általában van néhány változata minden új mechanizmusnak, de nem hajtják túlzásba, hogy unalmassá váljanak. Be kell vallanom, a fejtörők kicsit ördögiévé válnak a játék végén, de a kezdetekben nem a szellemi kihívások fókuszában áll. A legtöbb agyi stimuláció azzal jár, hogy megpróbálják megszerezni a három ajándékot minden pályán, és a Mini Mario-k kihívásaivel.
Azonban ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Mario kontra Donkey Kong könnyű. Ismételten, elsősorban platformjáték, és a játék platformozásra való megközelítése elég igényes, mivel egy rossz mozdulat halálhoz vezet, hacsak nem viszel kulcsot vagy más tárgyat. Még a sokéves Mario kontra DK tapasztalattal is néhányszor haltam meg a játék korai világainak bejárása közben. Szerencsére nem volt túl frusztráló, mivel a pályák rövidek, a 1-Up-ok nagyvonalúbbak, mint azelőtt, és még új Casual mód is van kezdőknek, szóval semmi nem demotiváló az újabb kihívások felépítéséhez.
Jelenlegi gondolatok a Mario kontra Donkey Kong játékkal kapcsolatban
A Mario kontra Donkey Kong talán nem fog lenyűgözni azzal, hogy új ötleteket hoz, ezért biztosan nem egy Super Mario Bros. csoda – de az eddig eltöltött pár óra alapján úgy tűnik, hogy egészen masszív adag régi iskolás, harapnivaló platformozást kínál, amely tökéletesen illeszkedik a rövid játékoszerzéshez útközben. Izgalmas lesz látni a játék végleges verzióját, de úgy tűnik, hogy ez a Mini-Mario kihívások gyűjteménye mindenképpen megfontolandó.
A Mario kontra Donkey Kong játék megjelenése várható február 16-án a Switch konzolra. Kísérjék figyelemmel a Wccftech teljes szakmai elemzését a játék megjelenése előtt.
Osszátok meg ezt a történetet a Facebookon vagy a Twitteren.
GYIK (Gyakran Ismételt Kérdések) a ‘Mario kontra Donkey Kong’ játékról a Switch konzolon
1. Mikor jelent meg a ‘Mario kontra Donkey Kong’ játék?
A ‘Mario kontra Donkey Kong’ játék eredetileg 1981-ben jelent meg, mint egy klasszikus árkádjáték.
2. Milyenek a játék fő történeti elemei?
A Mario kontra Donkey Kong játékban a hősünk, Mario vállalkozó, aki játékgyárat nyit, és mini játékmodelljeiket gyártja. Azonban Donkey Kong úgy dönt, hogy ellopatja az összes játékot, és Mario elindul a kihívásokkal teli szinteken át a visszaszerzésükért.
3. Milyenek a játék fő játékmeneti jellemzői?
A játék sorozatos rövid platformpályákból áll, amelyeken a játékosnak el kell érnie és megmentenie a mini Mario játékot, valamint gyűjtenie kell az ajándékokat út közben. Néhány alap pálya befejezése után a játékosnak úgy kell irányítania a mini játékait, mint a Lemmings játékban.
4. Hogyan néz ki a játék grafikája és hangja?
A ‘Mario kontra Donkey Kong’ játék modern poligon modelljeivel és sima karakter animációival rendelkezik. Emellett a dzsesszes hangzásvilág jól kiegészíti a játékélményt.
5. Milyenek a játék fő műfaji jellemzői?
A ‘Mario kontra Donkey Kong’ egy puzzle-platformer játék, amely hangsúlyt fektet mind a platformozásra, mind a rejtvények megoldására. Mário megtartja a sorozat több jellegzetes mozdulatát, mint például a kettős ugrás.
6. Milyen nehéz a játék
The source of the article is from the blog reporterosdelsur.com.mx
