A 80-as évek az informatikai technológia kezdeti időszakát jelentették, a Színes Grafikus Adapter (CGA) jelentős mérföldkőt jelentett a PC-k vizuális megjelenítési képességeinek történetében. Bár gyakran kritizálták korlátozott színpalettája és alacsony felbontása miatt, a CGA az alapja lett azoknak a vibráló és részletgazdag grafikáknak, amelyeket napjaink modern gépein élvezhetünk.
Az 1980-as években, amikor a technológia még gyermekcipőben járt, a számítógépes grafika a PC-k esetében hagyott még kívánnivalót maga után. A CGA grafikus kártyát gúnynevén a „pocsék grafikus adapter”-nek nevezték alig tetsző teljesítménye miatt. Eredetileg oszlopdiagramok megjelenítésére tervezték, és nem volt szándékában támogatni a videójátékok által elvárt kifinomult vizuális megjelenítést. Azonban ez a látszólag primitív technológia véletlenül lerakta a számítógépes játékok jövőjének alapjait.
A grafikus kártyák későbbi fejlesztései, mint az EGA és a VGA, jelentősen javították a grafika minőségét a PC-k esetében, míg a CGA maradt főként alacsony árfekvésű gépekben, mint például az Amstrad PC1512. Meglepő módon a szoftverek kompatibilitása a CGA-val egészen a 90-es évek elejéig fennmaradt, még a Windows 3.0 operációs rendszer is képes volt futni ezen a vintage kártyán.
A CGA alapverziója mindössze 16 KB memóriát használt és 16 szín támogatott. Azon primitív időkben nyolc ezek közül gyakorlatilag az alapszínek két intenzitása volt – piros, zöld, kék és fekete. Ezenkívül a ‘negyedik bit’ hozzáadásával a felhasználók módosíthatták a színek ‘intenzitását’, lehetővé téve a 4-bites színmélység hasonlóságát.
Természetesen nem mindegyik 16 szín megjeleníthető egyszerre a képernyőn. A szöveges mód 640 x 200 képpont felbontású 16 színű kijelzést kínált, ASCII kód használatával, hogy alakzatokat és képeket rajzoljon. Bár ez az ‘írásos’ képek módszerét igényelte inkább, mint azok rajzolását, sokaknak órákon át szórakoztató és kreatív kifejezésmódokat biztosított.
Összefoglalva, a CGA grafikus kártya a PC-k színes grafikájának területét nyitotta meg. A forradalmi hozzájárulásainak nélkül az a lenyűgöző vizuális élmény, amit ma olyannyira értékelünk, csupán távoli álom maradt volna.