Arthur Herring
Az élményalapú virtuális valóság (VR) a potenciált mutatja arra, hogy forradalmasítsa azoknak az embereknek a módját, akiknek értelmi fogyatékosságuk van, hogy praktikus életviteli készségeket tanuljanak – derül ki a legújabb tanulmányból, amelyet az Ausztráliai Déltengeri Egyetem és az UNSW Sydney kutatói végeztek. A tanulmány azt vizsgálta, hogy az élményalapú VR-szemüvegek hatékonyságát összehasonlítva a nem élményalapú virtuális környezetekkel mennyire lehet hatékony azoknak a 36 felnőttnek az oktatása, akik értelmi fogyatékossággal élnek, hogy megtanulják a feladatokat, mint a hulladék különválasztása, kertészkedés és élelmiszer-hulladék kezelése.
A tanulmány 12 virtuális képzési ülést foglalt magában, és azok a résztvevők, akik az élményalapú fejre helyezhető kijelzőket használták, szignifikánsan jobban teljesítettek a valódi életeseményekben, összehasonlítva azokkal, akik egy táblagépet használtak az oktatásra. Az azonnal hatályba lépő eredményeket az Értelmi Fogyatékosság Kutatási Folyóiratban tették közzé, és arra utalnak, hogy az élményalapú VR által nyújtott élményalapú tanulás hatékonyabb módszert jelent az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára.
Loetscher professzor úr az UniSA-ról elmagyarázta, hogy az értelmi fogyatékossággal élő egyének gyakran többletidőt igényelnek a fogalmak megértéséhez és vizualizálásához. A VR-szemüvegek használata lehetővé teszi számukra, hogy valósághű világokat tapasztaljanak meg, és kézzelfogható tapasztalatok által tanuljanak. Az VR csoport nemcsak az azonnali javulást mutatta a hulladék különválasztásában az VR-képzés után, hanem ezeket a javulásokat egy héttel később is fenntartották.
Michalski doktor úr, az UNSW kutatótársának hangoztatja, hogy az élményalapú VR biztonságos és ellenőrzött környezetet teremt az értelmi fogyatékossággal élő egyének számára, hogy olyan tevékenységeket gyakorolhassanak, amelyeket egyébként esetleg nem tudnának átélni a biztonsági aggályok vagy az alkalmazottak képzésének hiánya miatt. Habár a 3D-szemüvegek használata kapcsán az ún. virtuális betegség kérdése felmerült, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy csak egy résztvevő érezte magát szédülésnek a VR csoportban, és a tünetei rövid életűek voltak.
A kutatók szerint az élményalapú VR-képzést kiterjeszthetik más alapvető életkészségek, mint például a főzés, a konyhával kapcsolatos biztonság, a személyes higiénia, a tömegközlekedés navigálása és a szociális készségek oktatására. Céljuk az, hogy az értelmi fogyatékossággal élő egyéneknek lehetőséget biztosítsanak a függetlenebb életre, és javítsák általános életminőségüket.
A tanulmányt a Channel 7 Gyermekkutatási Alapítvány és az Orana Australia Kft. finanszírozta. A kutatók most azon fáradoznak, hogy az élményalapú VR-t használják az értelmi fogyatékossággal élő egyének egészségügyi interakcióira való felkészítésre, azzal a céllal, hogy csökkentsék az orvoslátogatásokkal kapcsolatos félelmet és szorongást.
Ahogy nő az élményalapú VR előnyeiről szóló bizonyítékok mennyisége, szükség van arra, hogy a kutatás és az implementáció közötti szakadékot áthidalják, hogy több ember hozzáférhessen és profitálhasson ebből a technológiából – mondja Michalski doktor. Az élményalapú VR-nek az értelmi fogyatékossággal élő egyének életét javító potenciálja hatalmas, és ezért elengedhetetlen további felfedezések és ezeknek a technológiáknak a különböző területekre való integrációja az inkluzív oktatás és az önálló élet előmozdítása érdekében.
