Annabelle Stephenson
Egy csoport holland diák nemrégiben részt vett egy olyan tanulmányban, amely egyetlen virtuális valóság (VR) ülésre összpontosított, melynek célja az önmegértésük növelése és az önkritika csökkentése. A kutatás olyan diákokra fókuszált, akik híresek voltak önmaguk kritikus megítéléséről, és arra kérték őket, hogy megmutassák a könyörületet egy virtuális karakter felé, aki saját kritikus gondolataikat fejezi ki. A tanulmány a „Behaviour Research and Therapy” című folyóiratban jelent meg.
Önkritika azt jelenti, hogy valaki keményen ítéli meg önmagát, a percepció szerinti kudarcokra és hiányosságokra összpontosítva. Magas szintű elvárásokat támaszt, és túlzottan kritikus önmagával szemben az intézkedései és döntései tekintetében. Bár az önkritika néha motiválhat az önfejlesztésre, olykor azonban az elégtelenség érzéséhez, alacsony önbecsüléshez és romlott mentális jól-léthez vezethet. A túlzott önkritika káros is lehet, akadályozva a személyes fejlődést és hozzájárulva a negatív érzelmi állapotokhoz, mint az idegesség és a depresszió.
Ellentétesen, az önmegértés magába foglalja, hogy valaki kedvességgel, megértéssel és megbocsátással bánjon magával, különösen nehéz helyzetekben vagy kudarcokkal szemben. Ez az attitűd elősegíti az érzelmi ellenállást és az általános jól-létet, mint adaptív érzelem-szabályozási stratégia, amely segíthet a javult mentális egészséghez.
A tanulmány vezető szerzője, Marit Hidding és kollégái arra tettek kísérletet, hogy megvizsgálják, vajon egyetlen VR ülés csökkentheti-e az önkritikát és javíthatja az önmegértést a résztvevők egy másik szemlélet elfoglalásának köszönhetően. Mivel ellentétes kapcsolat van az önkritika és az önmegértés között, azt vizsgálták, hogy az önmegértés fokozása csökkentheti-e az önkritikát.
Annak érdekében, hogy értékeljék ezt, a kutatók olyan VR gyakorlatokat terveztek, amelyek a „double standards” nevű kognitív viselkedésterápiás technikán alapulnak, ahol a résztvevők mérlegelték volna, hogy miként beszélnének egy baráthoz hasonlóan kritikusan viselkedő barátról. A kísérletbe 68 holland pszichológiai hallgatót vontak be a Groningeni Egyetemről, 17 és 30 év közötti, akiket a Kritikus- és Sajátjóság-skálájuk magas szintjei miatt választották ki.
A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották. Az egyik csoport részt vett egy perspektívaváltó technikákat tartalmazó VR ülésen (kísérleti csoport), míg a másik csoport egy hasonló VR ülésen vett részt e nélkül (kontrollcsoport).
A folyamat során a résztvevők beléptek a virtuális környezetbe, majd a kutató megbeszélte velük az önkritikájukat, és útmutatást adott arról, hogyan mutassanak együttérzést a későbbi szerepjátékokban. Ebbenek a szerepjátékokban a résztvevőket arra kérte, hogy képzeljék el a virtuális karaktert egy barátnak, és kedvesen bánjanak vele, képviselve saját kritikus gondolataikat. Két ilyen szerepjáték zajlott le. Az kísérleti csoport számára a VR üléseket felvették és visszajátszották, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy a virtuális karakter szemszögéből nézzék meg a sesziót, és hallják saját együttérző válaszaikat. A kontrollcsoportnak nem volt ilyen élményük.
Az ülés előtt és után a résztvevők tesztekkel kitöltötték az önkritika és az önmegértés mérésére szolgáló teszteket (Önmegértés- és Önkritika Skála), valamint pillanatnyi pozitív és negatív érzéseket (Vizuális Analóg Skála). Emellett beszámoltak VR jelenlétük tapasztalatairól (Csoport- jelenléti kérdőív), és értékelték a beavatkozáshoz kapcsolódó szubjektív élményeiket.
Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét csoportban csökkent az önkritika és nőtt az önmegértés. A VR-szekciók visszajátszása megváltozott perspektívákkal nem mutatott egyértelmű hatást, mivel a megfigyelt változások hasonlóak voltak mindkét csoportban. A pozitív és negatív érzések nem változtak meg az ülés után. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy „egyetlen VR beavatkozás, amely a Kognitív-Viselkedés-terápiás technika ‘double standards’ alapján működik, hatékony volt az önkritika csökkentésében és az önmegértés jelentős javításában az önkritikus magas szintű résztvevők körében. A jelen tanulmány megmutatta, hogy mind az együttérzés megnyilvánulása, mind az önmegértés kapása jelentős pozitív hatással bír. Az együttérzés megmutatása valakinek, aki hasonló önkritikával rendelkezik, elegendő lehet az önmegértés megszerzéséhez és az önkritika csökkentéséhez,” ahogyan a kutatás szerzői állították.
Az eredmények fényt derítenek a virtuális valóság beavatkozásainak lehetséges terápiás hatásaira. Fontos megjegyezni, hogy bár ez a tanulmány nem igazolta a szándékozott kezelési hatást, azonban változást mutatott az önmegértés és önkritika terén mindkét csoportban az intéveció után. Így továbbra is kérdéses, hogy a változás közvetlen következménye volt-e az intervenciónak, vagy véletlenül történt. Ezen túlmenően a tanulmány nem értékelte az önmegértés és az önkritika hosszú távú hatásait.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK):
1. Mi az önkritika?
Az önkritika magába foglalja, hogy valaki keményen ítéli meg önmagát, a kudarcokra és hiányosságokra összpontosítva. Ez alacsony önbecsüléshez és romlott mentális jól-léthez vezethet.
2. Mi az önmegértés?
Az önmegértés azt jelenti, hogy valaki kedvességgel, megértéssel és megbocsátással bánjon magával. Ez elősegíti az érzelmi ellenállást és az általános jól-létet.
3. Mi a túlzott önkritika következménye?
A túlzott önkritika hátráltathatja a személyes fejlődést és hozzájárulhat a negatív érzelmi állapotokhoz, például az idegességhez és a depresszióhoz.
4. Mi volt a tanulmány célja?
A tanulmány azt célozta, hogy vizsgálja, vajon egyetlen virtuális valóság ülés csökkentheti-e az önkritikát és javíthatja-e az önmegértést a résztvevők egy másik szemlélet elfoglalásának köszönhetően.
5. Mi volt a tanulmány felépítése?
A tanulmány holland pszichológiai hallgatókat involves, akiket véletlenszerűen két csoportra osztottak – az egyik csoport részt vett egy VR ülésen perspektívaváltó technikákkal, míg a másik csoport egy hasonló ülést végzett el ennek nélkül.
6. Hogyan zajlott le a virtuális valóság ülés?
A résztvevőknek lehetősége nyílt arra, hogy megvizsgálják az önkritikájukat, és megtanulják megmutatni a könyörületüket egy virtuális karakter felé, aki kifejezi a kritikus gondolatait. A VR-szekciókat felvették és visszajátszással lehetővé tették a résztvevők számára, hogy a virtuális karakter szemszögéből lássák a szekciót.
7. Mi voltak a tanulmány eredményei?
Mindkét csoportban csökkent az önkritika és nőtt az önmegértés. A VR-szekciók visszajátszása megváltozott perspektívákkal nem mutatott egyértelmű hatást, mivel a megfigyelt változások hasonlóak voltak mindkét csoportban.
8. Van-e terápiás hatása a virtuális valóság beavatkozásnak?
A tanulmány azt sugallja, hogy egyetlen virtuális valóság beavatkozás segíthet csökkenteni az önkritikát és növelni az önmegértést. Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány nem mutatta ki a szándékozott kezelési hatást, csupán olyan változást, amely az önmegértés és az önkritika területén következett be az intéveció után.
9. Vannak-e korlátai a tanulmánynak?
A tanulmány nem értékelte az intévenció hosszú távú hatásait, és a változást az intévenció után azonnal értékelték.
Kapcsolódó Linkek:
– [Behaviour Research and Therapy](#)
The source of the article is from the blog queerfeed.com.br
